Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó , a „ gyöngy , a „ szív – már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek Toldit olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …
De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív … Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? … Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szem’tekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

/Possilipo,1951.Nyár./

Nem vagyok nagy versrajongó, de ez nagyon megfogott. Nem fogom itt elemezgetni, mondjuk ha akarnám se tudnám de mind1:D Egyszerűen tetszik és kész, nem kell ezt túlbonyolítani…xd

…mindened megvolt de te eldobtad.

A monológ egyébként A 25. óra című filmből van.

Lehet, hogy nem a legjobb kezdés ez a dokumentumfilm, de nekem nagyon tetszik. Katt a továbbra.

Nemtom mennyi lehet igaz ebből, azért van pár dolog ami elég hihetelen számomra, de azért ajánlom mindenkinek akit érdekel a náci Németország, a világháború, vagy egyáltalán a  történelem.

Itt a többi rész ha valakit érdekel:

2.rész

3.rész

4.rész

5.rész

6.rész

7.rész

8.rész

9.rész

10. rész

11. rész

Vagyis ha valami megtetszik azt bebaszom ide:D Kb az érdekel ami a velem egyidőseket (17-18). Film, zene, blablabla. De érdekel a tudomány, a történelem. a művészetek és úgy általában minden. Kurvasok dolognak utánajárok, próbálok megérteni dolgokat. Majd pár (vagy több) post után talán tisztázódik, hogy merre is mozog az érdeklődésem.

Ezen kívül talán lesznek dolgok a saját életemből is mikor rámjön az ötperc, hogy valamit meg kéne osztanom.

És miért “egyujnap”? Nem tudom;)